a női léleknek a lélekről

Másképp is lehet

A XXI. századi nők nagy többsége teljesen elszigetelt testileg és lelkileg is a női közösségektől. Amazonként harcolnak a mindennapok démonaival, köztük a Top5 listán a többi nőtársukkal. Hatalmas a rivalizáció a nők között, sokszor borzalmas mélységekig eljutva ebben a sötét és elnyelő posványban. Minden arra tereli a női társadalmat, hogy minél inkább utálják egymást a nők. Vannak bagatel és vannak komoly okok is rá, de a lényeg, hogy utáljuk egymást. S közben elvesznek valahol ennek a mélyén a valódi természetünk, ami az együttérzésen, megértésen és a közösségi szellemen alapszik. 

Mostanában körültekintve nagyon utópisztikusnak látszik egy olyan női társadalom, ahol nem akarjuk egymás torkát feltépni irigységből, mert a másik szebb, okosabb, sikeresebb - bár ez egy ilyen relatív fogalom, mert mindenkinek mást jelent sikeresnek lenni -, esetleg gazdagabb, jobb munkája vagy autója van.... bármire képesek vagyunk irigység és rosszindulatot formálni, és közben megölni egymást szemmel. Egy láthatatlan harcot vívva. 

Másképp is lehet ám hozzáállni. Az pár magunk felé irányuló kérdéssel könnyen billenhet a mérleg nyelve egy teljesen más irányba. Ítélet és gyűlölet helyett, választhatunk elfogadást és együttérzést. Sokszor tűnik úgy, hogy a szomszéd fűje zöldebb, de arra kevés rálátásunk van, hogy milyen áron. 

Mikor kérdezted meg utoljára egy nő társad, hogy hogy érzi magát? - Nem olyan sablonos, áludvarias kérdésként feltéve, amikor csak kérdezel, de valójában hidegen hagy a válasz, hanem amikor őszintén érdekelt, hogy hogy van egy sorstársad. 

Nincs ember, aki... 

ki Élete során legalább egyszer nem hibázott, ki valakit ne könnyek árán feledett, ki sohasem játszott még szerepet. 

Nincs ember, kit még egyszer sem gyötört meg az Élet,                  ki minden reggelben megtalálja a szépet,                                            ki ne törte volna össze még más szívét,                                                ki egyszer sem adta volna fel a hitét.

Nincs ember, ki még nem szeretett volna Tiszta Szívvel,                  ki még nem küzdött volna fájó emlékekkel,                                          ki elmondhatja: mást sohasem bántott,                                            kinek a sors keze még egyszer sem ártott.

Nincs ember, ki még sohasem érzett igazi fájdalmat,                        ki minden kívánságot megkaphat,                                                          ki még egyszer sem esett térdre,                                                          ki ne imádkozott volna egy szebb napot remélve.

Nincs ember, kinek a lelke teljesen tiszta lenne,                                  ki mindig a jó út felé menne,                                                                  de, hogy ezek miatt időközben, mivé válunk...                                        az csak a mi választásunk ... !